PÉCSI BŐRGYÁR 2013
A Pécsi Bőrgyár vagy Első Pécsi Bőrgyár a 20. század második felének legnagyobb magyarországi bőrüzeme volt, míg 2009. márciusában anyagi gondok miatt végleg be nem zárták. A gyárat az 1762-ben létesült Höfler András-féle tímárságból származtatják, aki Bajorországból települt Pécsre.
A gyár főbb gyártmányai a bélésbőr (sertés színbélés, marha- és sertéshasíték bélés), a keményáru (talpbőr és egyéb keményáru) a lábbeli felsőbőr (marhabőrből box, softy és nappa, sertés nubuk, velúr és egyéb sertés felsőbőr, marhahasíték velúr) műszaki bőr (gépszíj krupon), a rostműbőr talpbélés, a ruházati bőr (sertés nappa és velúr) és a szíjazatbőr (övbőr, húzóbőr) voltak.
A Pécsi Bőrgyárat a Höfler-féle tímárságból származtatják, mely a Felsőmalom utcában működött. A vizet a Tettye-forrás szolgáltatta, mely a rómaiak által égetett agyagpalából épített vezetéken érkezett. Később a törökök is ezt használtak. A Höfler-család vállalkozása gyorsan ívelt felfelé, a cégből hamarosan manufaktúra lett. 1890-ben átköltöztek a Siklósi útra és 1912-ben a bőrüzem részvénytársasággá alakult át más részvényesekkel (Róth, Erreth, Tausz család, stb) együtt. Az egykor pár fővel működő kis cég már 260 munkást alkalmazó gyárrá változott. 1925-ben a gyár részvényesei bekebelezték a pécsi gépgyárat és a vasöntödét, így lecsökkentek a gépgyár karbantartási és gépjavítási munkálatai.
A gyár termelése az 1930. évi nagy világválság idején sem csökkent. A második világháború hatására egyszerre keresettek lettek a hadsereg céljaira szolgáló bőrkészítmények, viszont csökkent az export tevékenység. A háború után a szovjet hadsereg irányítása alá került a bőrgyár Susanszky nevű főhadnagy parancsnokságával 1945. augusztus 7-éig. Az 1948. március 26.-i államosítás után törölték nevéből az „Első” melléknevet. Ekkor szakosították a termelést, és az üzem élére munkásigazgatót neveztek ki.] Az 1950-es és az 1960-as években a gyár termelése folyamatosan nőtt és így az ország legnagyobb bőrgyára lett.
1963. július 1-jén létrehozták az országos Bőripari Vállalatot nyolc termelő gyár bevonásával, aminek ugyan a pécsi gyár volt a legnagyobb egysége, mégsem lett a szervezet központja. 1966-1970 között új rostműbőr-gyárat építettek Pécsen, 1968-ban átadták a krómcsarnokot is, majd 1971. január 1-jén a gyár függetlenedett a központtól. Ezzel egy időben növelték a marhaboksz- és sertésbőrgyártást.1980-ra a gyár elérte termelési mennyiségének a csúcsát. Ekkor az összlétszáma megközelítette a 2400 főt.
Az 1980-as években a cég profilja az alábbi 4 tevékenység volt: 58% marhafelsőbőr, 28% sertésbőr, 8% keményáru, 6% rostműbőrkészítés.
1991-ben kivált a gyárból a gépjavító részleg és ugyanebben az évben önálló lett a Rostműbőrgyár is. Négy évvel később egy spanyol cég megvásárolta a Sertésbőrgyártó részleget, és az ezt követő évben a korábbi Pécsi Bőrgyár megszűnt. A termelés az utóbbi években főleg finanszírozási okokból - a több ezer négyzetméter, feleslegessé vált épület fenntartási költségei miatt - csökkent. A gépek, berendezések legtöbbjét értékesítették, a dolgozókat elküldték. A termelés a későbbi években főleg finanszírozási okokból csökkent.
2009 márciusában végleg megszűnt a gyár.
A gyár főbb gyártmányai a bélésbőr (sertés színbélés, marha- és sertéshasíték bélés), a keményáru (talpbőr és egyéb keményáru) a lábbeli felsőbőr (marhabőrből box, softy és nappa, sertés nubuk, velúr és egyéb sertés felsőbőr, marhahasíték velúr) műszaki bőr (gépszíj krupon), a rostműbőr talpbélés, a ruházati bőr (sertés nappa és velúr) és a szíjazatbőr (övbőr, húzóbőr) voltak.
Története:
Céhből az ország legnagyobb gyára .
Céhből az ország legnagyobb gyára .
A Pécsi Bőrgyárat a Höfler-féle tímárságból származtatják, mely a Felsőmalom utcában működött. A vizet a Tettye-forrás szolgáltatta, mely a rómaiak által égetett agyagpalából épített vezetéken érkezett. Később a törökök is ezt használtak. A Höfler-család vállalkozása gyorsan ívelt felfelé, a cégből hamarosan manufaktúra lett. 1890-ben átköltöztek a Siklósi útra és 1912-ben a bőrüzem részvénytársasággá alakult át más részvényesekkel (Róth, Erreth, Tausz család, stb) együtt. Az egykor pár fővel működő kis cég már 260 munkást alkalmazó gyárrá változott. 1925-ben a gyár részvényesei bekebelezték a pécsi gépgyárat és a vasöntödét, így lecsökkentek a gépgyár karbantartási és gépjavítási munkálatai.
A gyár termelése az 1930. évi nagy világválság idején sem csökkent. A második világháború hatására egyszerre keresettek lettek a hadsereg céljaira szolgáló bőrkészítmények, viszont csökkent az export tevékenység. A háború után a szovjet hadsereg irányítása alá került a bőrgyár Susanszky nevű főhadnagy parancsnokságával 1945. augusztus 7-éig. Az 1948. március 26.-i államosítás után törölték nevéből az „Első” melléknevet. Ekkor szakosították a termelést, és az üzem élére munkásigazgatót neveztek ki.] Az 1950-es és az 1960-as években a gyár termelése folyamatosan nőtt és így az ország legnagyobb bőrgyára lett.
1963. július 1-jén létrehozták az országos Bőripari Vállalatot nyolc termelő gyár bevonásával, aminek ugyan a pécsi gyár volt a legnagyobb egysége, mégsem lett a szervezet központja. 1966-1970 között új rostműbőr-gyárat építettek Pécsen, 1968-ban átadták a krómcsarnokot is, majd 1971. január 1-jén a gyár függetlenedett a központtól. Ezzel egy időben növelték a marhaboksz- és sertésbőrgyártást.1980-ra a gyár elérte termelési mennyiségének a csúcsát. Ekkor az összlétszáma megközelítette a 2400 főt.
Az 1980-as években a cég profilja az alábbi 4 tevékenység volt: 58% marhafelsőbőr, 28% sertésbőr, 8% keményáru, 6% rostműbőrkészítés.
1991-ben kivált a gyárból a gépjavító részleg és ugyanebben az évben önálló lett a Rostműbőrgyár is. Négy évvel később egy spanyol cég megvásárolta a Sertésbőrgyártó részleget, és az ezt követő évben a korábbi Pécsi Bőrgyár megszűnt. A termelés az utóbbi években főleg finanszírozási okokból - a több ezer négyzetméter, feleslegessé vált épület fenntartási költségei miatt - csökkent. A gépek, berendezések legtöbbjét értékesítették, a dolgozókat elküldték. A termelés a későbbi években főleg finanszírozási okokból csökkent.
2009 márciusában végleg megszűnt a gyár.
F:wikipedia.
A fotót az egykori talpas műhelytetejéről készítettem.
Szemben a volt krómos részleg romos maradéka:sír a szél a megmaradt falak között....
(Katt a képre a nagyobb méretért)
Fantasztikus képek - s ismét egy szomorú látvány!
VálaszTörlésCsodálom, hogy felétek ilyen helyekre be lehet menni - itt úgy védenek mindent, mintha aranyból lenne a sok elhagyott gyárrészleg és egyéb épület.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszönöm Gyöngyöm,hogy megnézted :) Tudod,hogy én bárhová bemegyek,de ez egy különleges alkalom volt. Itt volt égi és földi angyal segítőm is .... Ezek másnak csak fotók,nekem sokkal több.....Egy rész az életemből...
VálaszTörlésValamikor ifjú koromban itt tanultam és később több évet itt dolgoztam a talpas műhelyben. Az óta sok víz lefolyt már a vén Dunán. Hihetetlen hogy egy ilyen múlttal rendelkező, egykor sok száz, sőt legjobb tudomásom szerint fénykorában 2 000 embernek munkát adó gyár ide juthat. Az is megdöbbentő, hogy ezeket az értékeket hagyják így veszendőbe menni.
VálaszTörlésKedves Ismeretlen :)
TörlésNagyon köszönöm,hogy megnézted a fotókat. Amit lehetett,azt mentették/eladták,de bizony sok minden ment veszendőbe. Akik itt dolgoztak,biztos jövedelemre számíthattak,ami ma kevés fiatalnak adatik meg.Néha (?) egy kicsit büdös volt a nyersbőrök tájékán,de idővel meg lehetett szokni :))
Nagyon sajnálom,hogy bezárt a bőrgyár.Európában de a talán a világon nem volt párja a növényi cserzésű bőreiknek.
VálaszTörlésAzóta sem találok ilyen minőségű bőröket amiket itt készítettek.Szerettem itt vásárolni , nagyon jó csapat dolgozott itt valaha: Bartis Úr,Ernő bácsi,Rózsa,Lajos,Zsolti,............és még sokan mások
Kedves Péter Cserneczky,azt hiszem nagyon sokan sajnálják a bezárt gyárat.Azzal is egyetértek,hogy csakis onnan kerülhetett ki jó bőr,ahol jó csapat dolgozott együtt....
TörlésKöszönöm,a blogban tett látogatást :)